A kérdőíves kutatásunk egyik legfontosabb eleme volt, hogy megállapítsuk: milyen humánkapacitások mozgósíthatók helyi szinten a családokkal kapcsolatos problémák megoldására, legalábbis potenciálisan. Ehhez megkérdeztük: ha az adott problémák a válaszadók segítségével megoldható lenne (hipotetikus szituáció), akkor szabadidejükből heti szinten mennyit tudnának áldozni ezek megoldására. Az eredmények azt mutatják, hogy tudván, hogy a problémán érdemben segíteni képesek, a válaszadók akár havi két teljes munkanapnyi szabadidejüket, vagyis heti három-négy szabad órájukat is szívesen fordítanák ezek megoldására, a helyzet javítására. Ráadásul a bevonható emberek körében családosok és nem családosok, nők és férfiak ugyanúgy szerepelnek: Azt is meg tudtuk állapítani, hogy a helyi szereplők lelkesen részt vennének ezekben a programokban, szívesen aktív részesei lennének a családokkal kapcsolatos problémák megoldásának függetlenül attól, hogy nők-e vagy férfiak, továbbá, hogy maguk házasok vagy sem, van-e gyermekük, vagy sem. Ez mindenképp kutatásunk egyik központi eredményének mondható.