A kérdőíves kutatásunk egyik legfontosabb eleme volt, hogy
megállapítsuk: milyen humánkapacitások mozgósíthatók helyi szinten a
családokkal kapcsolatos problémák megoldására, legalábbis potenciálisan. Ehhez
megkérdeztük: ha az adott problémák a válaszadók segítségével megoldható lenne
(hipotetikus szituáció), akkor szabadidejükből heti szinten mennyit tudnának
áldozni ezek megoldására. Az eredmények azt mutatják, hogy tudván, hogy a
problémán érdemben segíteni képesek, a válaszadók akár havi két teljes
munkanapnyi szabadidejüket, vagyis heti három-négy szabad órájukat is szívesen
fordítanák ezek megoldására, a helyzet javítására. Ráadásul a bevonható emberek
körében családosok és nem családosok, nők és férfiak ugyanúgy szerepelnek: Azt
is meg tudtuk állapítani, hogy a helyi szereplők lelkesen részt vennének
ezekben a programokban, szívesen aktív részesei lennének a családokkal
kapcsolatos problémák megoldásának függetlenül attól, hogy nők-e vagy férfiak,
továbbá, hogy maguk házasok vagy sem, van-e gyermekük, vagy sem. Ez mindenképp
kutatásunk egyik központi eredményének mondható.
Sorry, the comment form is closed at this time.