A tanulmányút során megállapítottuk, hogy a családsegítő szolgáltatások, noha elvileg és törvényileg bárki számára igénybe vehető, mégis olyan területen népszerűbbek, ahol az ilyen tevékenységek kulturálisan mélyen beágyazódtak. A regionális helyzetképre jellemző, hogy e szolgáltatásokat a leszakadó, nehéz gazdasági helyzetbe kerülők, ugyanakkor nem a legszegényebbek veszik igénybe, méghozzá gazdálkodási és szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás céljából. Az ezzel foglalkozó családsegítő szociális munkásoktól ugyanakkor gyakran részesülnek családi konfliktuskezelési tanácsadásban is. A legkisebb és leghátrányosabb helyzetű településeken aktív civil szervezetek, egyházak és önkéntes szociális munkások is kiegészítik az állami ellátórendszert, a legmagasabb jövedelmű városi rétegek pedig pici szereplők szolgáltatásait (pszichológiai tanácsadók, párterapeuták) segítségét is igénybe vehetik problémáik megoldásához.